|
A másodpercek órákká válnak...
Arisa 2008.12.22. 12:31
Egy rövidke tisztelgés Ł és a Lighttal való barátságuk (?) előtt ^^
Személyes vélemény: szerintem gyönyörűűű. *.* /by: Bonnie/
http://fc49.deviantart.com/fs29/i/2008/077/8/0/In_the_end_by_Chips_X.jpg
A másodpercek órákká válnak...
írta: Arisa
Hát ennyi volt? Igen, úgy tűnik. Most vissza kellene gondolnom az életemre, ugye? Az egésznek le kell peregnie a szemem előtt. De nem akarom. Ne az egészet!… csak…
Csak a te arcodat látom a szemem előtt, és már minden világos. De akkor miért vagy ijedt? Meglepődtél? A szemed tompán, szomorúan fénylik. Hová tűnt az az őrült vörösség, ami az előbb még uralta? Mi van veled Light? Csak nem… szomorkodsz miattam?
Hiszen meg akartál ölni! Amióta csak hallottál rólam, az életemet akarod. Most itt van, tessék. Meghalok. Miért vagy szomorú? Nem akarom, hogy az légy…
A másodpercek órákká válnak, és te csak nézel a szemembe rémülten. Elmész?! Bah! Hiszen te akartad! De… ugrottál… amikor estem le a székről magatehetetlenül… te megvédtél… És tudod… ezért érdemes meghalni.
Sokat gondolkoztam, és azt hiszem a barátom voltál. Vagy ha nem is voltál igazán, akkor most az vagy. Ebben az egyetlen, órákig tartó másodpercben. Mert féltesz. Félsz, hogy ismét magányos leszek, mint azelőtt, hogy találkoztunk. És igazad van. Bárhová is megyek, nélküled üres lesz.
Nem tudom, mi lesz a következő lépésed. Te leszel Kira, ismét, vagy feladod az egészet… de nem is akarom tudni. Én már nem leszek része a hátralévő éveidnek. Vagy máshol nem, csak a lelkedben.
Értek mindent. Nem tudom, hogy te akartad így, hogy most mindent megosztasz velem, vagy magamtól… de értem. Értem, hogy mit miért és hogyan tettél… és egy cseppet sem zavar. Még ha képes lennék rá, sem lepleznélek le. Nem lenne méltó egy baráthoz, nem igaz?
Csak szeretném tudni, hogy te vajon mire gondolsz… mielőtt meghalok… de ez lehetetlen. Honnan is tudnád, hogy mit várok tőled? Lehetetlen…
A látásom homályosodik… érzem, hogy süppedek valami kellemesen meleg, puha semmiségbe… a szavaid már csak tompán, alig érthetően érnek el hozzám…
- Örülök, hogy a barátod lehettem, Ł…
Elmosolyodnék, de már nem vagyok rá képes… köszönöm, hogy elmondtad… most már sajnálom, hogy nem árultam el az igazi nevemet… Végül nem te végeztél velem…
És tudod… én is boldog vagyok, hogy megismerhettelek, Yagami Light.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
