II. fejezet
Lothwin 2008.06.09. 12:40
Sirius, a pótmama
II. fejezet
James „újdonsült felesége” utasításait követve leült a kanapéra, a kicsi Harryt leültette a játszószőnyegre, és elnyújtózott. A baba egy ideig ide-oda kúszott, majd leült, és kérdően nézett apjára. James a hasára fordult, és szembesült egyszem gyermeke tekintetével.
- Mi van tökmag, varázsoljak neked sárkányokat? – mosolygott rá a kisfiúra, aki hevesen bólogatni kezdett. – Na gyere - állt fel James, kihúzta pálcáját a zsebéből, felkapta a kicsit, majd törökülésbe leült.
- És milyet szeretnél? Magyar mennydörgőt? – kérdezte Harrytől, aki kis kezeivel tapsikolni kezdett az örömtől. James elmosolyodott, az ölébe ültette a fiát, egy puszit nyomott a fejére, miközben a pálcájából apró szikrák pattantak elő, amelyek hamarosan kis sárkányokká álltak össze. A magyar mennydörgők köröztek Harry előtt, kicsi lángokat fújtak felé, majd semmivé foszlottak.
- Na, most egy kínai gömbláng sárkányt – nevetett a férfi is.
- Nekem meg denevéreket, tudod, olyan pitonosakat – szólt Sirius mögülük. James ültében megfordult, pár másodpercig csak bámult a barátjára, majd végeláthatatlan röhögőgörcsöt kapott.
- Kapsz te ám, legfeljebb rémdenevér rontást. Vedd már le azt a vackot! – nevetett James továbbra is, ám már kapott levegőt, hogy beszélni is tudjon. Sirius csak állt, kezeit a mellén keresztbe fonta, és sértődötten nézett Ágasra.
- Te Lilyt is így szoktad kiröhögni? – fordult el, majd vissza, és akkor már ő is nevetett.
- Jól megy ez a rózsaszín a hajadhoz… - mérte végig James. – És a fodrok is jók, kiemelik a jó alakodat.
- Ááááááá, pajtás, ezt ne a gyerek előtt, mikre neveled! – hajolt le Sirius, és a kezébe vette a kicsi Harryt, aki értetlenül ült apja ölében. – Még azt hiszi, hogy a fiúk iránt kell érdeklődnie.
- Nem hinném, hogy most még értené – tolta James a szemüvegét a helyére. – De ezesetben te pedig vedd már le azt az idióta kötényt.
- A kedvedért nem csak a kötényt veszem le – kacsintott Sirius.
- TAPMANCS!!!
- ÁGAS!!!
- Sirius…
- Tessék? – nézett a másikra ártatlan kisfiús arccal Sirius.
- Méghogy én nevelem mikre Harryt! Te neveled arra, hogy… Hagyjuk mire – túrt a hajába James.
- Olyan aranyos vagy ilyenkor, amikor dühöngsz – vigyorgott Sirius. – Vicces téged így látni.
- Hát ha a fiam lelki fejlődéséről van szó…
- Nyugi, nyugi. Szerintem a nevelésed mellett ugyanolyan idióta lesz belőle, mint amilyenek mik vagyunk. És ezt pozitív értelemben mondom – tette hozzá Sirius látva, hogy James már majdnem ugrott a szóra. – Amúgy pedig, a reggeli tálalva.
- De jó, mit csináltál? – kérdezte James.
- Az meglepi – titokzatoskodott Sirius. James beleszimatolt a levegőbe, ám az arckifejezése lemondóan eltorzult. A másik férfi is szimatolni kezdett.
- Mitől van ilyen büdös? – fancsalodott el.
- Hát tudod, az a helyzet, hogy Harry még nem tud önállóan WC-re menni, ha kell neki.
- Ja, oké, azt hittem, te voltál – vigyorodott el Sirius.
- Köszi az irántam gyakorolt bizalmadat – veregette hátba James a barátját.
- Nincs mit. Nos, te menj a konyhába, főzz magadnak teát, ha akarsz, én pedig tisztába teszem Ágaskát.
- Micsoda csapatmunka… És ez a szervező tehetség, Sirius Merlinre mondom, benned egy…
- Tudom, polihisztor veszett el – fordult vissza Sirius a lépcsőről.
- Nem éppen erre gondoltam – lépett be James a konyhába. Az asztal két személyre volt terítve, és ínycsiklandozó finomságok várták. Szalonna, pirítós, és valami furcsa ragadós izé egy tálban. Odament a pulthoz, elővette a cukrot, a teafüvet, és a forralt vizet a teáskannába töltötte. Hamar elkészítette a teát, épp a cukrot tette volna bele a csészébe, amikor ordítást hallott.
- JAAAAAAAAAAAAAAMES!!! Hogy az a… - ordított és szitkozódott Sirius. James csapot-papot otthagyott, és rohant fel az emeletre.
- Mi történt?! – érkezett az ajtóba zilálva.
- A te drágállatos fiad – fordult Sirius a másik felé valamiféle folyadéktól összecsimbókosodott hajjal – lepisilt!!!
James ismét nem tudta megállni, hogy ne kezdjen el nevetni.
- Hát tudod Tapikám, a kisfiúk pelenkázásánál vigyázni kell. Veszélyesek, képesek szökőkutasdit játszani.
- Vettem észre – csapta hátra Sirius a lucskos haját. – Fejezd be te a pelenkázást, minta-apuka, hátha te sikerrel jársz. Én pedig elmegyek hajat mosni.
- Oké – egyezett bele James, miközben Sirius feldúlva becsapta a fürdőszoba ajtaját. – A sampon a zuhanyzó szélén van! – kiáltott még barátja után.
- Gyere, te kis szörnyeteg – fordult Harryhez James, aki félmeztelenül kúszott a pelenkázón, és éppen a babahintőporos üveg után nyúlt. – NE, HARRY, CSAK AZT NE!!!
De késő volt. Az egész szobát elárasztotta a babahintőpor édeskés illata, illetve egy csinos kis porfelhő terjedt a pelenkázótól.
- Mi van veled Harry, máskor olyan jó szoktál lenni. Még szerencse, hogy varázslók vagyunk, és nem kell úgy takarítanunk, mint a mugliknak.
James gyorsan tisztába tette Harryt, majd beültette a kiságyába, ő pedig gyorsan rendet teremtett.
- Na, sikerült? – jelent meg Sirius vizes haját rázva.
- Kisebb-nagyobb károk árán, de végül is igen – tette James a pálcáját a zsebébe.
- Az jó. Akkor eszünk?
- Aha. Te Sirius, mi ez a szag? – vonta fel James a szemöldökét.
- Nem én! Biztosan megint Harry. Én nem teszem tisztába – tiltakozott Sirius olyannyira hevesen, hogy a hajából csöpögő víz beterítette Jamest.
- Nem, nem olyan – lépett közelebb Ágas Siriushoz. – Héééé te Lily tusfürdőjét használtad!
- Nem találtam mást – vont vállat Sirius.
- Mondtam, hogy a zuhanyzó szélén van a sampon.
- Nem hallottam.
- Mindegy, menjünk enni. A tea biztos kihűlt már. – Azzal James felkapta Harryt a nyakába, lementek a lépcsőn, és asztalhoz ültek.
- Ööö, akarod etetni Harryt, vagy etessem én? – tette fel James kicsit félénken a kérdést.
- Etethetem – vette át Sirius Harryt, és beleültette az etetőszékbe.
- Ugye nem haragszol? – kente meg James az egyik kenyeret.
- Nem, de mondd James, te is ilyen vásott kis kölyök voltál? – vigyorgott Sirius.
- Rossz a kérdés. Én még mindig az vagyok.
- Hé, az az én előjogom! – csattant fel Sirius, miközben Harry szájába juttatott egy adag baba pépet.
- A MI előjogunk. De lassan kiöregszünk ebből, nem?
- Remélem, hogy nem.
- De lassan eljön az ideje a tekergők második generációjának.
- Szép álom Ágas, csak egyelőre négyünk közül csak neked van gyereked.
- De hamarosan elveszed Angelát, aztán…
- Az rendben, de nem tervezünk a közeljövőben gyereket.
- Pedig rád férne, annyira jól elvagy velük.
- Naná, mivel tekergő vagyok – húzta ki magát Sirius, és egy újabb falat ételt adott Harrynek, majd megkente a kenyerét a furcsa kinézetű valamivel.
- Tapmancs, az micsoda? – kíváncsiskodott James legyűrve egy lekváros pirítóst.
- Ez kérlek barátom, a crčme ŕ la Sirius.
- Hát most nem lettem okosabb – könyökölt az asztalra a másik férfi.
- Kóstold meg, nem fogod megbánni, könyörögni fogsz még nekem, hogy jöjjek hozzátok ilyet csinálni.
James gyanakvóan megkente a kenyerét, majd lassan beleharapott.
- Ez tényleg nem rossz.
- Csak tudnád, mi van benne – dőlt hátra diadalmas mosollyal Tapmancs.
- Sirius!!! – nevetett James.
- Szijusz – tapsikolt Harry, miközben keresztapja haját kezdte húzogatni, hogy magára vonja a figyelmet, miszerint éhes.
- Egyem is meg… - gügyögött Sirius.
- Ezek után mondd, hogy nem tudja mi megy körülötte – tette hozzá James.
- Nem is, mert te mondtad!
- De te!
- De én!
- De nem!
- De igen!
- Asszem itt az ideje ezt befejezni, pajti.
- Na igen.
- Azért elnézném, ahogy a gyerekeink veszekszenek ugyanígy.
- Te mindenáron be akarod kötni Angela fejét? – nevetett Sirius. – De akkor Remusnak és Peternek is nézzél valakit.
- Hát igen… Remus lesz a nehezebbik, Peternek ott volt Loreen. Ha nem lett volna olyan szerencsétlen béna, még mindig együtt lennének.
- Na igen… De Harry biztosan ugyanolyan népszerű lesz a lányok körében, mint te. Ilyen szemekkel…
- Kösz, a szemei Lilyéi.
- De azért szeretlek – pislogott Sirius.
- Sirius!!!
- Tessék?
- Ne kezdd megint!
- Hiába, mi már sosem növünk fel…
- Na ja, de rájöttem valamire. Te vagy Harryre rossz hatással.
- Most én köszi.
- Úgy értem, hogy annyira fel van tőled dobva, hogy nem bír magával.
- Majd meglátjuk, reggeli után játszom vele, rendben?
- Teljesen kisajátítod a fiamat.
- Mert az én keresztfiam.
- És nekem mikor lesz keresztfiam?
- Neked ez a rögeszméd?
- Együnk inkább…
Kéretik véleményezni, és szívesen várok ötleteket, milyen vicces jeleneteket látnátok szívesen:)
|