Várj meg...
2008.06.09. 18:09
Egyik pillanatban megszállt az ihlet, és két nap érlelődés után papírra vetettem gondolataimat, melyek Lily és James halálának estéjét írják le... egy kicsit másként. Nem Rowling-hű.
Várj meg…
- Lily! - hasított egy rettegéssel teli kiáltás az éjszakai csata zajába.
A nő számára lelassult az Idő... Meglepetten fordult a felé tartó méregzöld fénycsóva irányába... A körülötte zajló párbaj a szivárvány ezer színével tündökölt...…
- Milyen különös... - gondolta. - Most meghalok... James.... Őt akarom utoljára látni...…
Hajába belekapott a szél, ahogy Lily hirtelen Jamesre nézett. Csodálkozva konstatálta, hogy a férfit egyáltalán nem érdekli az átkok kavalkádja. Csak rohant hozzá, csak rohant... A méregzöld fénycsóva a mellkasának csapódott... James szelíden dőlt el, mintha a szél a szárnyára vette volna...…
Az Idő újra felgyorsult.
- NEEEEE...! - sikoltotta eszelős rémülettel a hangjában Lily. Térdre rogyott a szeretett férfi mellett, kinek szeme üvegesen meredt a semmibe, de... Mosolygott.
- James! Nem hagyhatsz itt! Nem! Gyere vissza! Még annyi mindent el akartam Neked mondani! Nem bírok Nélküled élni! Kérlek... Gyere vissza...…
Lily megcsókolta szerelme hideg ajkait. Haja, akár egy vörös vértenger, terítette be mindkettejüket.
- Örökké szeretni foglak.
Lily végigsimított James arcán, majd lassan felállt. Mozdulatairól sütött az elkeseredettség, a düh... Tincsei az arcába hullottak, így tett két lépést előre, ám egy hang nem engedte tovább.
- Szóval, ilyen a Halál. Vajon milyen érzés lehet igazából meghalni? Pár perc múlva te is megtudod, Lily.
A nő felemelte eddig lehajtott fejét, és tekintetét Voldemort szemébe fúrta.
- Amint látod, egyedül maradtál - folytatta a feketemágus. S, valóban: mindenkit, aki velük harcolt, elhagyott az Élet lángja.
- Te nem fogsz megölni engem - szólt halkan Lily.
- Nem foglak? Miből gondolod ezt?
- Nem lesz rá alkalmad. - Lily meglendítette a pálcáját. A méregzöld fénycsóva fütyülve süvített Voldemort ellen.
- Ostoba nő. - A feketemágus varázseszköze egyetlen pöccintésével olyan erős pajzsot hozott létre, melyről - akár a tükörről - könnyedén lepattant a neki szánt halálos átok.
- A saját vermedbe estél - suttogta Voldemort.
Lily elmosolyodott, kitárta karjait, szemeit lehunyta. Úgy festett, akár egy angyal. Utolsó szavaival Jameshez szólt:
- Jövök... Várj meg...…
Vége
|