Második fejezet ¤ Why do I love you?
Natalye 2008.09.17. 21:11
Ahogy ígértem, megérkezett a második fejezet... Ugye nem is kellett rá olyan sokat várni? *elbújik a paradicsomok elől* XD Tessék elolvasni a végén található megjegyzésemet... :) És kérnék szépen véleményeket! ^^ Vagy legyen megint ilyen hosszú szünet...? :P
A fejezetről: Ginny és Harry John tudtára adják, hogy nem hódolnak be neki. A közös ellenség egy kicsit közelebb hozza egymáshoz az aurorpárost, de mint a történet címe is mutatja, nem békélnek meg egyhamar egymással... Ginny takarít, átvitt-, illetve nem átvitt értelemben is, miközben Harry Hermione és Ron társaságában vajsörözik... Icipici függővég-fíling. XD
A fejezet címéért a jogok ismételten a Three Days Grace-t illetik. ^^
Why do I love you?
- Neeeee! - sikoltozott egy kétségbeesett hang Ginny fejében. - Mindenkit elviselek, még azt a barom Pottert is, de ŐT NEM! Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! Kérlek!
Az isteni segítség azonban elmaradt. John Eliott egy lehengerlőnek szánt mosolyt villantott a leforrázott lányra, majd egy ugyanilyennel ajándékozta meg Harryt is, igaz, neki csupán egy undok jutott. Ginny valahogy ezt nem is bánta.
- Legalább nem egy „másfajta érdeklődésűvel” voltam együtt... Merlin, nem vagyok normális! Mégis mi a fenéért filozofálgatok a múltról?! Előbb Potter, aztán meg ez a féreg... Abbahagyni!
Azt, hogy ekkora viharok dúlnak a lányban, senki nem tudta. Az évek megtanították őt érzelmei elrejtésére. Egyvalaki azonban, ha nem is szó szerint, de sejtette, miről győzködi magát a vele szemben ülő Ginny.
- Atyavilág, ez meg hogy a francba kerül ide?! Azt hittem, egyszer s mindenkorra eltűnt az életünkből... Ó, megjelent a királyi többes... Mintha Ginevra sem repesne az örömtől.
Johnt nem hervasztotta le a síri csönd, mely ragyogóan elvégezte a bevonuláshoz szükséges aláfestő zene kényes feladatát.
- Örülök a viszontlátásnak, Ginny és Harry...
- Mi nem annyira... - gondolta a két megszólított, észre sem véve, hogy a többes szám belopta magát a szavaikba.
- Mint azt már Kingsley említette, mától fogva én leszek a főnökötök - addig, amíg nem sikerül döntést hoznom rólatok.
- Pompás...
- Azt ajánlom, ne akarjátok kihúzni a gyufát...
- Fenyegetsz? - ámuldozott Ginny és Harry.
- Á, dehogy. Ezt csupán egy baráti figyelmeztetésnek szántam.
- Köszönjük - szólt Harry. - De figyelembe véve a tényeket...
- ... nem szorulunk a baráti figyelmeztetéseidre - folytatta Ginny.
- Oh, és egy meg egy az kettő - hívta fel eme amúgy teljesen megfejthetetlen dologra John figyelmét Harry.
- Egy meg nulla viszont egyenlő nullával - kontrázott Ginny.
- Nos, azt hiszem, a pénteki megbeszélésnek vége - vágott közbe gyorsan Kingsley. - Találkozunk hétfőn.
- A viszontlátásra - kacsintott az aurorpáros, majd elhagyták a termet.
Odakint egymásra mosolyogtak; de amint rájöttek, kit is tisztelnek meg ezzel a ritka kinccsel, jókedvük elpárolgott.
- Akkor... öhm...
- Hétfőn.
- Igen... Viszlát, Ginevra.
- Viszlát, Harry.
×××
- Nem, köszi, anya, de inkább megcsinálom egyedül, ne fáraszd magad - győzködte Ginny Mrs Weasleyt.
- Biztos? Ne küldjem át Ront?
- Jaj, anya, dehogy! Ront? Vele kész katasztrófa lenne a takarítás…
- Hát jó.
- Tényleg, nyugi, anya, megoldom - mosolygott a lány.
- Rendben - egyezett bele Mrs Weasley. - Akkor szia, kislányom.
- Szia! - köszönt el Ginny, majd kihúzta a fejét a kandallóból. Ránézett a kis asztalkán heverő pálcájára, de azon nyomban el is kapta róla a tekintetét, s belefogott a szoba tanulmányozásába.
- Lássunk neki.
Először leszedte a porcelánokat, vázákat, fényképeket és a bevetések emlékét őrző tárgyakat, majd begyűjtötte a porcicákat. Ugyanígy járt el az üvegajtós szekrényekkel. Végül egy kicsit összekeverte a régi rendet, vagyis minden új helyen nyerte vissza eredeti állapotát. A fa unikornis, melyet kislánykorában barkácsolt neki édesapja, szintén átköltözött a nappali egy másik vidékére, ahol látványosabban tündökölhetett.
A fennmaradt felületekre Ginny virágokat, illetve növényeket telepített.
A régi lestrapált szőnyeget lecserélte az új, nemrég vásárolt, plüss anyagból készült ló és egyszarvú mintájúra.
A sarkokban állólámpák ontották a fényt. Míg a tanulmányaikat folytatták, Ginny Hermionéval élt együtt egy közösen bérelt lakásban, az Abszol úton, amelyben tökéletesen keveredtek a varázsló- és muglitársadalom jellegzetességei. Így „örökölte meg” Ginny a lámpákat.
Körbefordult, s elégedettséggel nyugtázta az eredményt.
- Tovább.
×××
- Hogy mi?! Visszajött az a féreg?!
- Igen, Ron, visszajött, de légy oly szíves, ne kiabáld világgá. Így is elég szarul érzem magam.
- Harrynek igaza van, Ron - csitította barátját Hermione.
- Jó, bocs... - ült vissza a fiú. - De olyan hihetetlen...
- Szerintem is.
A Foltozott Üstben futottak össze; szokásos péntek esti vajsörözésüket töltötték.
- És most ő a főnökötök?
- Igen. Ez a legborzasztóbb az egészben.
- Hogy bírod? - kérdezte részvéttelteli hangon Hermione.
- Egyelőre még sehogy. De nagyon úgy tűnik, hogy Elliott kiskirálynak képzeli magát. Megfenyegetett minket...
- Ilyen nincs! - kiáltott fel Hermione.
- Seggfej... - morgott Ron.
- Szerintem nyeregben érzi magát. Azok után, amit velünk művelt... - Harry kényszeredetten elhallgatott. Gyűlölte annak az időszaknak minden egyes pillanatát.
- Hozok még sört - pattant fel Ron. - Mélabúra a legjobb gyógyszer az alkohol.
- Na de Ron!
- Így igaz, Hermione - fordult el a fiú.
- Nekem egy pohár Lángnyelv-whiskyt! - kiáltott utána Harry.
Barátja intett, majd eltűnt a tömegben. Hermione tovább szürcsölgette a koktélját.
- Mi van... veletek? - kérdezte hirtelen.
Harryt, aki eközben gondolatai rendezésével múlatta a perceket, eléggé meglepte ez a fajta érdeklődés, melynek következménye félrenyelésben nyilvánult meg.
- Tessék? - köhögött.
- Jól hallottad.
- Mi lenne? Semmi. - A fiúnak nem akaródzott ránézni barátnőjére. - Ginevrával és velem nincs semmi.
- Harry...…
- Semmi. Nagy semmi. Nagy büdös semmi.
- Harry!
- Mi van?!
- Miért szólítod Ginevrának?
- Mert. Semmi közöd hozzá.
- Harry, mi a baj? Másfél percen belül hatszor mondtad, hogy semmi, ráadásul nem szoktál ilyen befordulós lenni.
- Jaj, Hermione... Én sem tudom. Olyan idiótán érzem magam... - Padlóbámulás következett Harry részéről.
- Figyelj, nem gondolod, hogy ez az egész Elliott...
- Ennél az asztalnál rendeltek egy pohár Lángnyelv-whiskyt? - Ron, az önkéntes pincér, lecsapta a vajsört barátai elé, de a mozdulat kissé eltúlzottra sikerült; az üveg tartalma vidáman loccsant környezetére.
- Ez a vajsöröm volt, Ronald. - Hermione, aki már kitanulta szerelme ballépéseit, így az utolsó pillanatban megmenekült az áradattól, mérgesen meredt a fiúra.
- Upsz, bocsi...
- Kösz, Ron, hogy megmutattad, milyen jó vajsörben fürdeni - mutatott a hajára Harry, amelyre ráfért volna egy igazi fürdőzés.
- Izé... Nézd a pozitív oldalát... A viszkid épen maradt. - Azzal nyúlt is a veszélyeztetett pohár felé...
- Várj, majd én elveszem - ugrott fel Harry. Úgy dédelgette a megszerzett italt, mintha attól félne, hogy orrszarvúk rontanak a kocsmába.
Ron sértődötten zuttyant le a helyére.
- Ron? - szaladt fel Hermione szemöldöke, hogy eltűnjön a bozontos dzsungelben.
- Mi van?! - durcáskodott a megszólított.
- Nem felejtettél el valamit?
- Ne... Oh! - kapta a kezét a szája elé a „memóriazavaros”.
- Úgy bizony. Nyomás!
Ron elspurizott vajsörért.
Harry csodálkozva nézett a lányra, aki szívószáljával a koktélpohara alján lévő cseresznyével játszadozott.
- Huh, Hermione, nem mondom, kézben tartod Ront...…
- Tapasztalat - legyintett a volt prefektus.
- Aha...
- Visszatérve a félbeszakított kérdésemre, nem gondolod, hogy Elliott miatt vagy ilyen... nyomott? - Közben egy bűbájjal megtisztította Harry haját és ruházatát.
- Köszi. És ja, szerintem ez nyilvánvaló.
- Akkor ne törődj vele.
- Az nem olyan könnyű...
- Sejtettem, hogy ezzel jössz. De nem éri meg. Ne engedd, hogy befolyásoljon.
- Jó, jó...
- Harry!
- Oké, rendben!
Hermione nem látszott teljesen meggyőzöttnek, de Ron újbóli felbukkanása miatt nem feszegette tovább a témát.
Az önkéntes pincér óvatosan lehelyezte az üveget barátnője elé, majd maga is helyet foglalt.
- Köszi - puszilta meg a lány jutalmul.
- Szívesen - mosolygott Ron.
- Szóljatok, ha befejeztétek. - Harry diszkréten másfelé irányította a tekintetét, és azon elmélkedett, hogy fogja túlélni az elkövetkező napokat, heteket, hónapokat... talán éveket?
×××
- Gyűlöllek, Harry Potter! - kiáltott fel Ginny.
A falhoz vágott fénykép cserepeiről egy vörös hajú lány és egy zöld szemű fiú mosolygott rá.
Szerző:
Nos, vége a második fejezetnek - de korántsem a történetnek! Tudom, hogy már utáljátok, de ismételten türelemre intelek benneteket. Hogy ilyen lassan haladok, az az időhiánynak köszönhető. Két másik történetem befejezésén ügyködöm, és ha sikerül, akkor csak az everything, a Lepkeorchidea, illetve a novellák maradnak. Már várom... :)
|