X. fejezet ~ Kéj és kárhozat
becky_dory 2008.06.23. 13:29
X. fejezet ~ Kéj és kárhozat
Egy lány megszeppenten, roxfortos fehér blúzban és sötét szoknyában álldogált a Mardekár kviddicscsapatának öltözőjében. Még sosem járt itt korábban, így elég kényelmetlen volt számára a helyzet, ráadásul az ezüst-zöld színű ház tagjai nem épp a barátságosságukról voltak híresek, gyakran szórtak átkot kérdezés nélkül olyanokra, akik nem érdemelték meg. A lány ugyan nem félt tőlük, kerülte az összetűzéseket, de mégis, hogy tudta volna megmagyarázni bárkinek is, mit keres az öltözőben? Úgy döntött, tesz egy próbát, ha senki sem válaszol, elmegy.
- Ki van itt? – kérdezte félénken, és már megbánta, hogy idejött, de már késő volt a meneküléshez, ugyanis a szőke fiú – akit keresett – megjelent az ajtóban, ráadásul teljesen meztelenül. A lány szeme elkerekedett az elé táruló látvány hatására, szinte megfeledkezett magáról, csak bámulta Draco Malfoyt. A fiú megjelenése igencsak feltűnő volt, irigylésre méltóan tökéletes férfitesttel rendelkezett. Magas, arányos testalkatú, és épp annyira volt izmos, amennyire jól állt neki. Szőke hajának néhány tincse jégkék szemeibe hullott, a hatást csak fokozta szép arcán a jellegzetes Malfoy-mosoly. Hibátlan bőre, telt ajkai, egyszerűen az egész teste ellenállhatatlanul vonzó volt. Claudia szinte sóvárogott az érintésére…
- Micsoda meglepetés! Mi járatban erre? – kérdezte lazán, az ajtófélfának támaszkodva és cseppet sem zavartatva magát.
- Öhm… - Claudia csak most vette észre magát, milyen illetlenül mereszti a szemeit. Draco figyelte a lányt, most nyerő pozícióban érezte magát, úgy gondolta, ha már a teste sem indítja be, nem próbálkozik tovább, más se fogja. Ellökte magát az ajtótól és tett pár lépést előre, majd széttárt karokkal így szólt:
- Nincs rejtegetnivalóm.
- Azt látom – vágta rá a lány, majd megilletődöttségében gyorsan a padlóra irányította a tekintetét és az arca elé kapta a tenyerét. – Felvennél valamit? - Végig a szemei előtt tartotta a kezét, miközben az ujjai között kilesve végignézte, amint a fiú a dereka köré tekeri a törölközőjét.
- Szóval, mit szeretnél? – csevegett Malfoy, ötlépésnyire a hollóhátastól.
- Csak az előbbiekkel kapcsolatban… - Egy pillanatra elakadt a szava, még inkább zavarba hozta Draco nézése, volt abban valami provokáló, ahogy méregette, de Claudia rendületlenül folytatta mondanivalóját. - Én egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy történhetett, hogy neked ütközött a gurkóm. Én… - Mostanra úgy tűnt számára, mintha a fiú nem csak akarná, de már le is vetkőztette volna a tekintetével. - Nem rád céloztam.
- Persze, tudom – válaszolta Malfoy megértően, közben már nagyon gyorsan vert a szíve, mégis türtőztette magát. - Eszembe se jutott, hogy szándékos lett volna.
- Rendes volt tőled, hogy kimentettél Madam Hooch-nál.
- Mégsem olyan alávalóak a mardekárosok – Draco egészen közel sétált a lányhoz, megcsapta az orrát a finom levendulaillata és egyre közelebb csalta -, mint ahogy azt eddig gondoltad?!
Claudia egyszerűen nem bírt ellenállni, belső harcot vívott, annyira égett a vágytól, hogy hozzásimuljon a szőkeséghez, és itt és most szeretkezzen vele. Azonban még a gondolatot is bűnnek tartotta, hiszen mással járt. Így, hogy megelőzze a bajt, inkább feltett egy újabb kérdést:
- Nagyon fáj a karod? – Draco most már előtte termett, kissé fölé magasodott, bal kezével lassan elsöpörte a lány válláról annak selymes haját, míg a másikkal a karcsú derekát fogta át. Claudiának a lágy érintésre végigfutott a hátán a borzongás és egy pillanatra megremegett a térde.
- Valahogy túlélem. – Draco kimondhatatlanul kívánta Claudiát, egy gyengéd mozdulattal finoman magához húzta és a fülébe suttogott. - Megbirkózom a fájdalommal.
Claudia lába a földbe gyökeredzett, a lelke mélyén ellenkezni akart, de a gyakorlatban nem volt rá képes, most az egyszer a szívére kellet hallgatnia. Így hagyta, hogy a fiú csókjaival kényeztesse a nyakát, és keze megállítatlanul a fenekére csúszhasson. A hormonok és érzések megfékezhetetlenül tomboltak mindkettőjükben. Draco szenvedélytől fűtötten ajkaival óvatosan Claudia szájához ért, majd egy elképesztően hosszú és izgató csókban forrtak össze. A lány nem bírta rávenni magát arra, hogy ne viszonozza a csókot, hevesen kapott a fiú puha ajkai után, már nem érdekelték a következmények, együtt akart lenni Dracóval. Ettől a ponttól már nem volt megállás. A mardekáros szinte letépte partnere blúzát, majd kigombolta a szoknyáját, ami pillanatokon belül együtt hullott a földre a törülközővel. Hirtelen Claudia vette át az irányítást, újra hozzásimult Dracóhoz, kezével a hajába túrt és vadul szájon csókolta. Mindkettőjüknek felgyorsult a szívverése, nehezült a lélegzetvétele, kétségtelenül egymást szomjazták…
Pár perc alatt egészen a zuhanyzó szélső fülkéjébe jutottak el, közben egy másodpercre sem bírtak elszakadni egymástól, jól esett minden érintés a másiktól. Draco Claudia hátát a sötétzöld csempézett falhoz nyomta, míg oda sem nézve nyitotta meg a csapot. Kellemes, langyos, de mégis hűsítő víz folyt végig felhevült testükön, cseppet sem csillapítva vágyaikat. Claudia tenyerével megkapaszkodott a falakban, lábait Draco csípője köré fonta és az élvezet csak fokozódott…
- Arra kérlek, ez maradjon kettőnk között! – Draco kezét már az öltöző kilincsén tartotta, amikor Claudia megszólította. - Ígérd meg, hogy titokban tartod!
- Nem ígérek semmit – fordult meg a fiú alattomosan mosolyogva és végigsimított a kérlelő arcán –, meg kell bíznod bennem.
Lenyomta a kilincset, és meghökkent, amikor az nem nyílt ki. - Ki zárta be az ajtót?
- Én intéztem el – felelte büszkén a hollóhátas, majd röviden elmagyarázta. - Egy szinte megtörhetetlen varázsigét alkalmaztam. Csakis én tudom feloldani a kötést. Tehát nélkülem se ki, se be.
- Érdekes.
- A kötés csak akkor szűnik meg, ha megölnek.
- Feketemágia? – érdeklődött Draco, felcsillant a szeme a megtörhetetlen záró varázsige hallatára.
- Nem.
- Oszd meg velem a titkát! – kérte a lánytól, ugyanis már ekkor tudta, hogy ez a varázsige nélkülözhetetlen a Granger-projektben.
oOo
Nagyszerű volt a gurkós trükköd is, beindította a fantáziám – firkantotta Draco Malfoy féltve őrzött naplójába, a tinta hamar eltűnt és csúnyább írással megérkezett Sirius Black válasza:
Én is élveztem bevetni. Meddig jutottál a csajnál?
Megvolt, az első nem mardekáros csaj, akit megdöntöttem - jegyezte le büszkén a fiú. - Amúgy te honnan szedted a trükköt, olvastad valahol vagy te magad találtad ki?
Hogy én olvasni?! Az nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé. Folyton a barátaimmal lógok, vagy csajozok. A haverokkal az összes szabályt megszegve forgatjuk fel az iskolát, ezt is együtt agyaltuk ki. :)
Vasárnap este Draco gondtalanul ücsörgött a második emeleti folyosón, hirtelen kapta fel a fejét a kihalt épületrészen hangosan kopogó cipők zajára. „Biztos Fulvia az, egy perc nyugtom sincs tőle” – gondolta magában és egykedvűen várta, hogy a lármát csapó egyén beforduljon végre a sarkon. Meglepetésére nem a szépséges, szőke rajongója jelent meg, hanem egy igencsak ingerült hosszú fekete hajú lány viharzott végig az úton és állt meg a mardekáros előtt csípőre tett kézzel.
- MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, MALFOY?! – kiabálta Claudia, szemei szinte szikrát szórtak, mérhetetlenül dühös volt.
- Szia, drága! – köszönt flegmán Draco.
- HOGY VOLTÁL KÉPES ELTERJESZTENI AZ EGÉSZ SULIBAN A TEGNAP TÖRTÉNTEKET?!
- Nem ígértem semmit - mondta Draco a szokásos vontatott stílusában. –, így nem is szegtem meg a szavam.
- Mekkora egy aljas, alattomos, szemét dög vagy! – jegyezte meg lesújtóan a lány.
- Ugyan már, cicám, tegnap még élvezted a társaságom.
- Fel sem fogod, mit műveltél?! – Claudia már nem akart hangoskodni, lelkében a düh helyét már átvette a keserűség fájó érzése. – Daniel totálisan kiborult és szakított velem.
- Az a srác egy vesztes – állapította meg fellengzősen Malfoy. - Jó csaj vagy, könnyedén találsz nála ezerszer jobbat is. – Claudia egy ideig hitetlenkedő tekintettel meredt Dracóra, majd lassan és jól érthetően reagált.
- Szerettem őt, és most miattad elvesztettem. – Ekkor gördült le egy könnycsepp szép arcán. – Hallani sem akar rólam – mondta reményvesztetten, letörölte a könnyét és rendezte vonásait. – A te hibád az egész.
- Nehogy már csak én legyek a bűnös – felelte Draco most már indulatosan, miközben felpattant a padról, amin eddig ült. A hollóhátasnál magasabb lévén kissé előre kellett döntenie a fejét, hogy a lány szemébe nézhessen. – Beleegyezéses szex volt, te is akartad, ugyanúgy a te felelősséged is.
- Kihasználtál, és szórakozásból csábítottál el – állította Claudia keresztbe font karral. - Téged nem érdekeltnek az érzéseim, sem másoké. – Megvetés érződött a hangjából. -Undorító, ahogy játszol az emberekkel.
- Na és? – vont vállat a fiú, ez az egykedvű stílus csak még inkább ingerelte Claudiát.
- Csakhogy nem a megfelelő emberrel húztál ujjat. Nem fogom hagyni, hogy több lányt megalázz és tönkre tégy – közölte elszántan.
- Hahaha… - nevetett Malfoy. – Valami kicsinyes bosszúra készülsz? – érdeklődött felhúzott szemöldökkel. - Mégis mit tudnál tenni ellenem?! Apám bármit elintéz.
- Alábecsülsz, Malfoy! – Claudia sötét szemében szilárd eltökéltség csillogott. - Alaposan meg fogom változtatni az életed.
- Üres fenyegetések… - legyintett Malfoy. – Nem ijedek meg tőled!
- Annál jobb – jelentette ki merészen a hollóhátas -, mert nagyobb lesz a pofára esésed!
- Ribanc!
- Dögölj meg, Malfoy! –vetette oda Claudia gyűlölettel telt tekintettel. Közelebb lépett Dracóhoz, és se szó, se beszéd, a lehető legváratlanabbul, amilyen erősen csak tudta gyomorszájon vágta a fiút, majd otthagyta. Ez egyértelmű kihívás volt, Draco összegörnyedt ugyan a nem várt és fájdalmas ütésre, de a pálcájáért kapott, hogy megátkozza az elsétáló lányt. Nagyot nézett, amikor a pálca kirepült a kezéből, és egészen messze landolt tőle. A lány lefegyverezte, ráadásul pálca nélkül. Claudia egy pillanatra még megállt, és mosolyogva visszafordult.
- Nonverbális varázslatok… - Claudia lenézően végigmérte Dracót, majd újra megszólalt. - Mire nem jók? – rákacsintott a fiúra, majd sarkon fordult és távozott. Nemsokára a cipőkopogás is elhalt, és az üres folyosó csendje visszaállt.
|