Mondd a végső célt
Natalye 2008.09.27. 14:05
Ez a versem leginkább a kétségekről és a hezitálásról szól...
Mondd a végső célt
Mondd a végső célt,
Szíved lángokkal ég.
Perzsel, éget, de Neked mégsem fáj,
De tudod vajon az okát?
„Igen” – felelnéd rögtön,
Kezed elfehéredik a kövön.
Becsapod magad?
Csak tessék! Ki áll az utadba?
Felötlik benned egy név,
S vele jó pár elfeledett hét.
Melyek talán életed legszebbjeihez tartoztak,
S Te mit tettél? Eldobtad…
Rendben, hát legyen,
Nem tud segíteni senki és semmi sem.
Te akartad, megkaptad,
Könnycseppet ne lássanak arcodon.
Úgy rohansz a vesztedbe,
Mint egy őrült elkeseredett.
Senki és semmi nem számít.
Fogadalmad elúszik a ködben, akár a víz.
Az életet jelentő dobbanások
Táncukat járják, mely talán az utolsó.
Hirtelen beléd nyilall a felismerés,
Hátad mögött elpazarolt év.
Kétségbeesésből Reménybe,
Úgy ugrasz egyről a négyre.
Amint meglátod a Fényt,
Elámulsz szépségén.
De egy hang szól Hozzád,
S mit érzel? Végtelen hálát.
Jó vagy Gonosz?
Na, mégis mit gondolsz…?
|