Gondolj rám...
Natalye 2008.09.28. 13:09
Nyugalom, nem vagyok depis! Csak valahogy szomorút könnyebb írni, mint vidámat...
Gondolj rám…
Távoli messzeség… Mennyi felfedezetlen… Elmentél. Itt hagytál engem. A kaland fontosabb, mint én. Belefáradtam, hogy megértselek. Te, Te és Te. A világod nem szól másról. Ugyan miért is törődnél azzal, hogyan éreznek azok, akik szeretnek Téged? Semmiség. Túl könnyen veszed… Pedig egyáltalán nem az. Képzeld csak el… Mire lennénk képesek… Együtt! Hiú ábránd.
Tudod, mit akarok? Azt, hogy fájjon. Nem nekem. Neked. Szenvedj, ahogy én szenvedtem. Fair üzlet. Ugye? Két ilyen személy, mint Te és én. Ahogy mondani szokás: kő kövön nem marad. A vérünkben van a harci vágy. És hol máshol élnénk ki, mint egymáson? Egyszerűen nevetséges. Pedig én feladtam volna magamat Érted. Csalódtam. Hallgatagon néztél rám, aztán sarkon fordultál, és kisétáltál az életemből. Szerettelek. Gyűlöllek. Kívánságod teljesült. De azért a várakozás… Utáltad. Én is. Ám most már független vagyok Tőled. Elengedtelek.
Egyetlen dolog… Ne felejts el. Soha. Bárhol is vagy… Gondolj rám…
|