Függetlenség
Natalye 2008.09.30. 13:13
Újabb szösszenet. Arról szól, hogy szerintem van egy pont, amit ha elérünk, nem érdemes tovább csökönyösen ragaszkodnunk az elveinkhez és az addigi életünkhöz.
Függetlenség
Függetlenség. Mit is jelent ez a szó nekem? Édes és mámorító érzés tudni, hogy akármire képes vagyok – egyedül. Nincs szükségem segítségre. Legfőképpen a Tiédre nem. Kacagnom kell! Ugyan miért is kéne Veled tartanom? Adjam fel eddigi életemet – Érted? Ez még viccnek is csapnivaló!
- Lynn… Így el fogsz veszni. Gyere velem. Menedéket nyújtok neked.
Ugyan, kérlek! Nekem, aki a Szél gyermeke, semmi szüksége „menedékre”! Már a szó maga is nevetésre ingerlő!
- Lynn… Annyiszor kértelek. Ez nem elég? Könyörögjek neked? Ha akarod, megteszem. Érted.
Túl naiv vagy. Én nem dőlök be ennek az üres fecsegésnek.
- Lynn… Könyörögve kérlek… Kelj útra velem. Ne egyedül.
A Szél szárnyán születtem. A Sorsom a magány. Ám a fájdalom messzire elkerül. Vagy mégsem…?
- Lynn… Ha magad miatt nem is… Tedd meg értem!
Érted? Ki vagy Te nekem? Egy senki. Egy aprócska kaland.
- Lynn… Égetsz… Fájsz nekem. Ölj meg! Azt is elviselem.
Hogyan öljelek meg, te ostoba, mikor nem tudom a módját?!
- Lynn… Elárulom.
Nem… Azt nem engedhetem. Miattam nem.
- Lynn… Érted… Bármit.
Komolyan beszélsz? Ennyire… fontos lennék Neked? Gondoskodni akarsz rólam?
- Lynn…
Adjam fel magamat? Miattad? Soha nem éreztem még így. Ez a döntésképtelenség… És a tehetetlenség.
- Lynn… Te vagy az utolsó reményem. Ha te elhagysz, elvész minden. Csupán egy kérésem lenne hozzád… Ölj meg.
Nem ölhetlek meg, értsd már meg! Nem tehetem! Túl…
- Lynn…
A fülembe súgod. Legszívesebben nem hallanám. Nem akarom hallani. Miért adod az életed a kezembe?
- Lynn… Bízom benned.
De a Te fajod soha senkiben nem bízik! Nem ismeritek ezt a fogalmat! Nem, nem hagyom! Ez szégyen lenne! Csak magadra gondolsz! Ezt nem hagyhatom! Túl…
- Dioméd… Veled megyek. Akárhová. Örökké.
|